II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás Borsi

Rákóczi kastély

II. Rákóczi Ferenc szülőháza

 

Borsi falu déli szélén található az eredetileg egy középudvart körülfogó négy épületszárnnyal tervezett, de ilyen formában valószínűleg soha meg nem valósult kastély. Ma a közel 65x65 m-es kiterjedésű, vizesárokkal övezett területen csak két, egymáshoz derékszögben csatlakozó, átlag 9 m széles, emeletes épületszárny áll, egy belőlük délnyugat felé bástyaszerűen kiugró, nyújtott saroképítménnyel. Lux Kálmán és Géza az 1940-es évek legelején itt is végzett egy régészeti kutatást nélkülöző helyreállítást (Lux 1941), és ezt megelőzően felmérte az épületet és fényképfelvételeket készítetett róla. Ma ez az anyag ugyancsak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal gyűjteményeiben található. Ezen dokumentáció s a helyszín alapján megállapítható, hogy a kastélyszárnyak két (illetve három) egymástól elütő, pontosan azonban mégsem elválasztható részt alkotnak. Maga a délnyugati saroképítmény és vele délről szomszédos néhány tér a nagy számban in situ fennmaradt, egyszerű elszedett tagozatú kőkerettel ellátott lőrésszerű földszinti ablakokkal, illetve a nagyobb, egyenes lezárású, reneszánsz tagozatú szemöldök- és könyöklőpárkánnyal s ugyanakkor csupán vékony szalagprofilos, kivétel nélkül riolittufából faragott kőkerettel rendelkező, függőleges középosztós, emeleti ablakokkal jellemezhető.

 

A két épületszárny derékszögű találkozásánál a fölszint egy nehezen értelmezhető kettős fal és számos, a Lux-féle - anyagban még rajzban sem rögzített műrészlet is megfigyelhető. A rajzokból továbbá arra lehet következtetni, hogy valamivel később dél felé megépült egy, az udvarra vezető kapualjat magába foglaló hosszú szárny, másrészt kelet felé egy jóval rövidebb épület. Ezek - általában nem boltozott - földszintjén valószínűleg ugyancsak egyszerűbb ablaknyílások voltak, míg az emeleten a homlokzatokon szinte végig megmaradtak a gazdagon tagolt timpanonnal lezárt kőkeretes ablakok. Bár a teremnek az ablakokéhoz hasonlóan gazdagon tagozott timpanonos ajtaja is arra látszott utalni, hogy néhány, másodlagosan felhasznált korábbi jellegű kőfaragvány ellenére, a borsi kastély már egy új korszak, a 17. század emléke. Mindez azonban alapvetően a korábbi kutatás hiányosságaiból adódott. Bár a szlovákiai kutatás már korábban feltételezte az épület középkori, de legalábbis 16. századi eredetét, csak az épület szlovák-magyar együttműködéssel 1998 ban megkezdett felújításához kapcsolódó tudományos kutatás részeként Erdélyi Andrea által végzett levéltári kutatás deríthette fel hiteles kezdeteit.

 

Kiderült, hogy az évszázadok óta az újhelyi vár tartozékát képező falu csak a 16. század közepén került adományozás révén egy Perényi-familiáris kezére, s a leányágon örökös Zeleméri Kamarás Miklós, tokaji várkapitány emeltethette a mai kastély előzményét - az egyik osztófalba másodlagosan befalazott, de az eddigi kutatás számára nagyrészt ismeretlen évszámos kőfaragvány szerint 1579-ben. (Rákóczi kastély Borsi, Szlovákia, Rekonstrukciós program 1999-2001.).
Az 1998-ban Simon Zoltánnal végzett kisebb falkutatás meghatározta azután a sarokbástyával délről szomszédos terekben a 16. századi nemesi lakóházat, amelyet teljesen átformált az 1602 utáni Lorántffy-, majd Rákóczi-birtoklással kapcsolatba hozható, több szakaszos átépítés és bővítés (Makkai 1954. 311. Détshy 1966. 1989.).

 

(Forrás: http://www.varak-hrady.eu/magyar/oldalak/borsi ; Bogoly János: Kövekbe zárt régmúlt)